A 18. század folyamán egy nagyobb, román népességű vidék egyetlen magyar, református lakosságú települése, uradalmi székhely, vásáros hely, a század második felétől járásközpont volt. 1715-ben 24 adózó háztartásából 22 volt református magyar és két román, 1720-ban mind a 28 háztartása magyar. 1733-ban 14 görögkatolikus román családját is összeírták. Református egyháza 1781-ben ötszáz főből állt, míg 1785-ben összesen 730 fő lakta – részben zsellér, részben jobbágy jogállású és kevés nemes. Híres ménesét a „gonosz” Wesselényi István alapította a 18. század közepén. Id. Wesselényi Miklós, a „zsibói bölény” továbbfejlesztette a ménest, lovardát építtetett és népiskolát tartott fenn, de a gazdálkodást elhanyagolta, jobbágyai robotját vadászatokra pazarolta el. 1798 és 1808 között nyolcszor látta hosszabb időre vendégül a kolozsvári magyar színtársulatot. 1816-ban az akkorra 350 darabosra szaporodott ménest szőrféreg támadta meg, és az arab telivérek kipusztultak. 1817-ben került Zsibóra Kelemen Benjámin gazdatiszt, aki az ifjabb Wesselényi Miklós támogatásával és megküzdve az özvegy Cserey Heléna konzervativizmusával bevezette a vetésforgót, meghonosította a lucerna, a lóhere, a burgonya és a repce termesztését, gyümölcsfákat (almát, körtét, cseresznyét, meggyet, ringlót) ültetett, új juhmosási eljárást vezetett be és rendezte a falvak határát. A korábban néhány száz állatot számláló juhászat az 1840-es évek elejére tízezresre gyarapodott. Iparszerűvé fejlesztette a selyemszál és a hamuzsír előállítását. 1831-ben a tizedből alapítványt hozott létre az éhínség megelőzésére. Gyakornokokat képzett – Zsibó az 1830-as–40-es években a mezőgazdasági oktatás erdélyi központjának számított. 1840-ben először hozott Erdélybe cséplőgépet. A 19. század első felében újabb tizenegy környékbeli falu került a zsibói Wesselényi-uradalomhoz. Wesselényi mindeközben az uradalom valamennyi falujában iskolát alapított, néhány helyen pedig, így Zsibón is, óvodát. Egy 1842-es tájékoztatás szerint „Leghiresebb vásáros helység a Szilágyba, országos vásárain a legszebb szarvas marha és igen sok ló találtatik. Itt veszik a legcsinosabb kinézésü tulkokat. Nyári vásárkor sajt, gyapju feles mennyiségben árultatik népes piacczán.”

Lakói 1848 szeptemberében követeket küldtek Naszódra, ahol „pazsurás” menlevelet kértek és kaptak Urbantól. Októberben a forradalmi hatóságok Szilágycseh helyett tévedésből Zsibóra küldtek egy hóhért. A zsibóiak akasztásoktól félve felverték a környéket, megverték az Urbán menlevelét lázítónak és ámítónak nevező református lelkészt, majd a hóhért és a lelkészt megkötözve Naszódra küldték. November elején a Décsey László vezette honvédek és nemzetőrök megverték az itt gyülekező felkelőket. December 19-én Kemény Farkas és Czetz János csapatai Zsibó mellett megfutamították a Binder vezette császári sereget. 1849. augusztus 13-án itt gyülekezett Kazinczy Lajos nyolc- és Gál Sándor háromezer embere. 24-én haditanácsot tartottak a Wesselényi-kastélyban. Kazinczy itt felolvasta Görgey Artúr fegyverletételt elrendelő levelét. Többen a harc folytatása mellett szálltak síkra és elhagyták a termet. Másnap, 25-én Kazinczy tábora letette a fegyvert Grotenhjelm tábornok előtt. Több magyar tiszt öngyilkosságot követett el.

A 19. század második felében tovább fejlődött Zsibón a selyemhernyó-tenyésztés. 1862-ben gyógyszertár nyílt benne. 1876-ban Közép-Szolnok vármegyétől Szilágy vármegyéhez csatolták. 1886-ban Puskás Tivadar kezdett el kőolaj után kutatni határában, de a készletek elégtelennek mutatkoztak, ozokerit kitermelésére létrehozott üzeme pedig hamarosan csődbe ment. 1890. október 1-jén megnyitották a Dés–Zsibó–Zilah vasútvonalat, amelyet néhány év múlva Nagybányáig hosszabbítottak meg. 1888-ban megalakult a Zsibó és vidéke Takarékpénztár, 1897-ben pedig a Selagiana hitelintézet. 1909 és 1913, majd 1920 és 1944 között nyomda működött benne. 1968-ban várossá nyilvánították, ezt követően pedig több üzemet létesítettek benne: lenfonót, tejüzemet, 1980-ban pedig ruhagyárat. Ezzel párhuzamosan több új, tömbházas negyedet építettek.