Tóttelek a XIII. században Eachy unokáinak: Miklós vajda, István és Geregen birtoka volt. Mivel ők a IV. László király alatt lábrakapott fejetlenségben bizakodva sok törvénytelenséget követtek el – többek között a váradi székesegyház birtokait is feldúlták – László király az Eachy-unokák elkobzott birtokaiból nyújtott a váradi egyháznak kárpótlást, annak adva egyebek közt Tótteleket is. 1283. körül IV. László király meghagyta Máté nádornak, hogy Osl nemzetségbeli Móricz comest iktassa Tóttelek földbirtokába.

A Pázmán (panaszi) család 1319-ben kapja I. Károlytól Pósa, Som és Somogy, 1465-ben új adományként pedig Panasz, Tóttelek, Szomajom, (Berettyó-) Szent-Márton, Újlak, Szent-Dienes és Somogy helységeket.

Később a Solymossy (Nagyváradi) családnak voltak itt birtokai, melyek Bihar vármegyéből származtak és a XVIII. század közepe táján Szatmár vármegyében is letelepedtek. Biharban birtokai között volt még Felhalom, Fugyi, Fugyivásárhely, Törpefalva, Kopaczel, Felsőfeketepatak, Szentmárton, Tóttelek, Panasz, Váncsod, Szelepe, Nyíres és Krassó községek.

Első feljegyzések Tóttelekről a XIII. század végén arról számolnak be, hogy Tóttelök – ahogy az egykori feljegyzés nevezi – harminchárom kepe püspöki tizedet fizetett. Eszerint közepes méretű község lehetett, és ezt bizonyítja a lelkészek által beszolgáltatott pápai tizedösszeg is. István lelkész ugyanis 1335–1336-ban, valamint Mihály a következő évben nyolc garast fizetett be, többet, mint Micske és éppen annyit, mint Bályog vagy Konyár. Középkori templomának ma már semmi nyoma, de kétségkívül a jelenlegi templom helyén állt. A vele egy uradalomba tartozó, de nála kétszer kisebb Latabárnak kőtemploma volt, ezért hasonló lehetett Tótteleknek is.

Báthory Kristóf 1576. március 16-án a váradi Szent Egyed egyháznak adományozta a bihar megyei Tóttelek falut minden tizedével, kilencedével s összes tartozékaival együtt. Az adománylevél Kolozsvárott kelt, tehát éppen ott, ahol húsz évvel ezelőtt a váradi püspökség javait – mint maga az oklevél is említi – a fejedelmi kincstár számára lefoglalták. Húsz év után ez volt katolikus célra az első fejedelmi adományozás. Az oklevél megjegyzi, hogy az adomány Borsos Péter deák, Várad városának jegyzője, továbbá Szabó Sebestyén és Csanádi Gergely deák a nevezett Szent Egyed egyház kurátorainak, valamint Várad összes katolikus lakosainak kérelmére történt. Az adomány nem az egyház papjai számára, hanem az egyházi iskola tanítóinak javára volt fordítandó. Ezzel alighanem célzott a – még mindig érvényben levő – 1548-i törvényre, amely a lefoglalt egyházi javakat iskolai célokra fordítani rendelte el. Következő év október 28-án a nevezett egyház ünnepélyes beiktatása is megtörtént Tóttelek birtokába, az egykorú oklevél szavai szerint „minden ellentmondás nélkül”. Feltűnő az adománylevelekben, hogy amíg ezekben csupán a váradi katolikusok kérelmét hozza fel indokul, míg a szept. 13-aiban már saját buzgóságát is említi, mellyel a katolikus vallás iránt viseltet.