Magyar
Română
View Large
Ottomány
Ottomány Árpád-kori település, nevét az oklevelek 1263-ban említették először, mint Moys nádor birtokát. 1457-ben az albisi Zólyomi család tagjainak is volt itt birtoka. A 16. század közepéig a Makó család bírta, mely család kihalta után, 1563-ban Varkocs Tamás kapta meg. A 18. század második felében és a 19. század első felében több nemesi família, többek között a Fráter, Fényes és Szentjóbi Szabó család osztoztak rajta.
A település és környéke már a bronzkorban sűrűn lakott hely volt. Határában megszámlálhatatlan lelet, köztük bronz öntőminták is napvilágra kerültek, mely leletanyag alapján a területet Közép-Európa nagy részén Ottományi kultúra néven tartják számon.
Az ottományi református templom valószínűleg a 12–13. században épülhetett. 1556-ig a római katolikus egyházat szolgálta. Református templomként 1560-ban említik először. Feltehetően az Árpád-kori templomot a századok folyamán többször is átépítették, restaurálták. Toronysisakját 2011-ben újították fel. A templom – ahogyan azt a főbejárat feletti évszám is hirdeti – 1974-ben, a torony és a tetőszerkezet pedig 1898-ban volt utoljára renoválva.
A templom történetéhez hozzátartozik, hogy 1898. július 5-én villámcsapás következtében leégett a torony tetőszerkezete. Közadakozásból, valamint 5500 forint takarékpénztári kölcsönből javították ki a károkat. A torony magassága a sisakkal együtt 42 méter, amelyben két harang lakik. A nagyharangot 1819-ben öntötték Nagyváradon, a kisharang pedig – kuriózum – egy bukaresti román harangöntő mestert dicsér. A toronyóra 1868-ban kezdi el mérni az időt.
Komáromi-kastély
Manapság a Komáromi-kastély, a hozzá tartozó arborétummal, gazdasági udvarral, valamint egy több mint 120 méteres alagútszerű pincével, Ottomány egyik legszebb nevezetessége. A legendák szerint ez a domboldalba vájt boltíves alagút az egyik szomszéd falu – Albis – temploma alá vezetett. A kastélyt a kilencvenes években nyilvánították műemlékké, ma felújított formájában az Érmellék egyik legszebb kastélya.
Kuriózum, hogy mind a Károli Gáspár (Nagykároly 1529–1591) „Vizsolyi”, mind a Komáromi-féle „Bujdosó” Biblia az Érmellékhez kötődik. Komáromi Csipkés György (1628–1678) szobra a debreceni egyetem előtti téren hirdeti ma is a magyar barokk teológiai irodalom szellemét. A debreceni református tanár Komáromban született, s mint tudós teológus dolgozta át a Károli-féle Bibliát, melyet halála után 1718-ban nyomtattak ki Hollandiában. A”bujdosó”jelzőt azért kapta, mert az átjavított Bibliából csak néhány száz került forgalomba, mivel a határon elkobzott szállítmányt az egri püspökség elégette. E kastély falai között minden bizonnyal megfordult az újonnan nyomtatott Szentírás is.
Ottományban 2015-ben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) szervezésében, Szabó István néhai nyugalmazott tanár nemes adományaként felavatásra került az ottományi születésű Szentjóbi Szabó László (1767–1795) költő és drámaíró mellszobra. Az irodalmi személyiség 1795. október 6-án hunyt el a Martinovics-féle jakobinus mozgalomban vállalt szerepének büntetését töltve, Kufstein várbörtönében. Nevét viseli a helyi általános iskola, halálának 200 éves évfordulója alkalmából pedig emléktáblát is avattak a református templom falán.
Szintén a református templom falán kapott helyet Szentmihályiné Szabó Mária írónő emléktáblája is. A 27 kötet szerzője 1882-ben született Ottományban. Számos irodalmi társaságnak is tagja volt, többek között a Szigligetinek is, Berde Mária és Zilahi Irén kortársaként. A Ráskai Lea-díjas szerző a Pest megyei Leányfalu szeretetotthonában hunyt el 1982-ben.
Az emléktáblája annak a templomnak a falára került, melynek sorsát mindig is szívén viselte, ugyanis amikor a tornya leégett, a szintén lelkész családból származó írónő szorgalmazásával épülhetett újra.
